Az egyházi életben, a plébánosi áthelyezéseknél ez másképp történik. A távozó pap egyszer csak kihirdeti, hogy a püspök ekkortól ide és ide helyzete őt, utóda pedig xy plébános lesz, akit fogadjanak szeretettel. A hívek pedig elbúcsúztatják addigi papjukat és köszöntik az újat.

Szegény új pap pedig már az első nap az érdeklődés kereszttüzébe kerül: hány éves, hogy néz ki, hogyan öltözik, hogyan misézik, hogyan prédikál, stb.

 

Kalóczkai Gábornak hívnak. Mint az első itteni misémen el is mondtam, tizenhatodik éve vagyok pap és a mostani az negyedik helyem. Hevesből, Erdőtelek községből származom, szüleim mind a mai napig ott élnek. Nővéremék öt gyermekükkel Hatvanban, húgomék második gyermeküket várva Alsónémedin élnek.

 

Műszaki szakközépiskolában érettségiztem. Az egri hatéves képzés után két plébánián voltam káplán, 1999-es pappá szentelésem után két évet Füzesabonyban, majd ötöt Szerencsen. 2006-tól bő nyolc évet Rudabányán szolgáltam plébánosként.

Október 8-án, váratlanul, a főpásztor megszólított és közölte, hogy rám gondolt, amikor e mostani évközi helyezéseket eldöntötte.

Elfogadtam a döntését.

 

Október utolsó napjaiban nyitottsággal és tenni akarással jöttem Emődre. Néhány hívőben már megszületett az első benyomás a plébánia új papjáról, vagyis rólam. A hírem is bizonyára megelőzött, remélem néhány jó is nemcsak a rossz.

Ha csak egymásra nézünk, számtalan kifogást találunk. Ha Krisztusra tekintünk, akkor el tudjuk fogadni egymást. Gyakoroljuk ez utóbbit.

Mostantól a legjobb tudásom szerint mindent meg fogok tenni az Emődi Plébánia fejlődéséért. Ehhez én egyedül kevés vagyok, szükség van az itteni közösség támogatására és jelenlétére közös életünkben, megértő türelmükre, hiszen valamennyi elődöm tapasztaltabb lelkipásztorként szolgált itt.

Nagy kihívás egy időben összegezni és átadni egy közösséget, be- és kidobozolni az életet, közben pedig nyitottnak maradni az új ismeretségek, elvárások felé. Ráadásul nem tervezetten, néhány nap alatt megvalósítani mindezt.

Balás Béla kaposvári megyéspüspök tízéves cikke Az áthelyezésekről sokat segített:

„... a plébánosi kinevezés manapság nem jutalom, nem előreléptetés, nem is a szerencse, vagy a véletlen műve. Inkább embert próbáló feladat, ami jobban hasonlít a keresztre feszítéshez, avagy szebben kifejezve „oltár-áldozathoz", mint a letűnt idők papi karrierjéhez.

A plébánosi felmentés nem „kinyírás", „leszámolás", vagy a hatalmasok szeszélye. A püspököt, mint apostol utódot, kötelezi a hívők, illetve a nem hívők szeretete is. Törődnünk kell az újabb korosztályokkal, lakótelepekkel, intézményekkel is, ugyanakkor a megrokkant paptestvéreket sem lehet az összeesésig kihasználni, még akkor sem, ha ők már nem veszik észre teljesítőképességük határát.

Az élő egyházmegye nem szépen rendezett temető, ahol mindenkinek állandó helye van. A papok nem „álló játékosok" egy idegenektől pörgetett „csocsóban". Gondoljunk inkább a bevetésre kész mentőkre, vagy az új meg új évfolyamot tanító, minden órájukra készülő tanárokra ...

Kérem munkatársaimat, hogy jóindulatomat feltételezve, ezt újból magyarázzák el a híveknek is. Nekik éppúgy nem tulajdonuk a papjuk, amint a plébánosnak sem magánbirtoka az egyházközsége. ... Jézus urunk az anyaszentegyházat nem hangulatokra, tüntetésekre, népszavazásokra bízta. Az újonnan áthelyezett papok Isten ajándékai. Ne szomorítsuk meg a Szentlelket azzal, hogy nem fogadjuk be őket, vagy ők szidják elődjüket, esetleg a régiek rendetlen kötődéseikkel megkeserítik utódjuk indulását.

Kívánom, ki-ki lelje örömét abban a jóban, amivel ő tud hozzájárulni közös, szent feladatunkhoz!

 

Szeretettel kérem valamennyi emődi lakos jóindulatát, köszönöm az imákat, amit továbbra is kérek és magam is ígérek. Imádkozzunk együtt, hogy Isten kegyelmének segítségével, paptestvéreimmel együtt továbbra is Isten dicsőségére és a hívők javára végezzük a lelkipásztori szolgálatot.

Szeretettel köszöntök minden emődit

Kalóczkai Gábor plébános